-
1 καρτερός
καρτερός, = κρατερός, was zu vgl., stark, gewaltig, muthig, tapfer; Beiwort der Helden, καὶ εἰ μάλα καρτερός ἐστιν, von Hektor, Il. 13, 316, vgl. 1, 178; c. inf., ὃς μάλα καρτερός ἐστι μάχῃ ἔνι φῶτας ἐναίρειν 13, 483; ἐν πολέμῳ 9, 53; φάλαγγες Il. 5, 592; von Sachen, καρτερὰ ἔργα, Gewaltthaten, 5, 872; ὅρκος, gewaltiger, festbindender Schwur, 19, 108 Od. 4, 253; ἕλκος, starke, schwere Wunde, Il. 16, 517. – Von Helden auch Pind. Ol. 13, 81 N. 7, 26; ἀλαλά I. 6, 10; ὅρκος P. 4, 166; λίϑος, der gewaltige Stein, Ol. 1, 57; μέριμνα I. 7, 13; εἰ Ζεύς γε Τυφῶ καρτερώτερος μάχῃ Aesch. Spt. 500; καρτερὰ φρονήματα, der gewaltige, trotzige Muth, Prom. 207; καὶ γὰρ τὰ δεινὰ καὶ τὰ καρτερώτατα τιμαῖς ὑπείκει, selbst das Gewaltige, Mächtige weicht den höheren Ehren, Soph. Ai. 635. – In Prosa oft mit πρός, z. B. καρτερὸς πρὸς τὸ λέγειν Plat. Theaet. 169 b; καρτερώτατος ἀνϑρώπων ἐστὶ πρὸς τὸ ἀπιστεῖν τοῖς λόγοις, er ist der hartnäckigste, Phaed. 77 a; καρτερὸς πρὸς πάντα Xen. Cyr. 1, 6, 25; ἐν πολέμοις Luc. D. Mort. 24, 1; καὶ ἐῤῥωμένος Tox. 10. – Bes. auch τινός, einer Sache mächtig, Herr u. Meister davon, herrschend, vgl. Od. 15, 553 ὑμετέρου δ' οὐκ ἔστι γένος βασιλεύτερον ἄλλο ἐν δήμῳ Ἰϑάκης, ἀλλ' ὑμεῖς καρτεροὶ αἰεί; Theocr. 15, 94, u. bes. in sp. Prosa, wie Arr. An. 7, 11, 5 D. Hal. 5, 8. – Uebh. stark, fest, dauerhaft, haltbar; τεῖχος Her. 9, 9; Xen. Hell. 7, 4, 22; χωρίον Thuc. 5, 65; Sp.; μάχη, heftige, gewaltige Schlacht, Her. 1, 76. 8, 12, wie Sp., z. B. Plut. Alc. 31. – Τὸ καρτερόν, substantivisch, σϑένει κατὰ τὸ καρτερὸν ἀνασώσασϑαι τὴν ἀρχήν, durch Muth u. Gewalt, Her. 3, 65, vgl. 1, 212; οὐ κατ' ἰσχύν, οὐδὲ πρὸς τὸ καρτερόν, δόλῳ δέ Aesch. Prom. 212; καὶ ναυσὶ καὶ πεζοῖσι κατὰ τὸ κ. Ar. Ach. 597, wie Plut. Conv. 217 c; Sp.; τόλμης εἶμι πρὸς τὸ καρτερόν, zum gewalt tigen Wagestück, Eur. Med. 394. – Adv. καρτερῶς, bes. Sp., καὶ βιαίως Luc. somn. 6.
-
2 θραύω
θραύω, perf. u. aor. pass. τέϑραυσμαι, ἐϑραύσϑην, zerbrechen, zerschmettern; ϑραυομένης τῆς πέτρης Her. 1, 174; ζυγόν, τὸν κωπήρη στόλον, Aesch. Pers. 192. 408; ξύλον, ἄξονος μέσας χνόας, Soph. Phil. 294 El. 735, der ϑραυσϑέντα καὶ ῥαγ ντα σίδηρον vrbdt, Ant. 472; σκάφος, auch σάρ' α, Eur. Hel. 1560 Hippol. 1237; ϑραυσϑέντες δίφροι Suppl. 713; auch in Prosa, bes. Sp.; – übertr., χρόνος ὄλβον Pind. Ol. 6, 97; vgl. Eur. Herc. Fur. 780; ἔπος ϑραύσει ψυχήν Ar. Av. 464, Schol. πραϋνεῖ; in sp. Prosa, δύναμιν, ἐλπίδα u. ä., Plut. Alc. 23 Hdn. 3, 2, 4; ϑραυόμενος τὸν λογισμόν entgeggstzt dem ἐῤῥωμένος, animo fractus, Plut. Ant. 17. – Θρα υστός, zerbrechlich, Tim. Locr. 99 c u. Sp.
-
3 ῥώννῡμι
ῥώννῡμι, auch ῥωννύω, stärken, kräftigen, bestärken, bekräftigen; ῥωννύουσι τὰν ὁρμάν, Tim. Locr. 103 e; ἔρῥωσε τὰς πόλεις εὐανδρίᾳ, Plut. Pericl. 19; ῥώσας τὸ σῶμα, Camill. 38. – Häufiger im pass. ῥώννυμαι, stark, kräftig werden, sein; οὐδαμῶς ἐῤῥώμεϑα, Eur. Heracl. 636; seine Kraft brauchen, mit Kraft handeln, sich kräftig anstrengen; so wird bes. das perf. pass. mit Präfbdtg gebraucht; ἔῤῥωντο εἰς τὸν πόλεμον, sie richteten alle ihre Anstrengungen auf den Krieg, Thuc. 2, 8; οὕτω σφόδρα ἔῤῥωτο ἡ βουλή, mit dem inf., Lys. 13, 31; vgl. Plat. Conv. 176 b; ῥωσϑεῖσα, Phaedr. 238 c; ἐῤῥώμεϑα καὶ εὐτυχοῦμεν, Xen. Hell. 6, 3, 17; ἔῤῥωσο, lebe wohl, gehab dich wohl, am Schluß der Briefe gewöhnlicher Ausdruck; dah. πολλὰ ἐῤῥῶσϑαι φράσας τῷ σοφῷ.Σοφοκλεῖ; ihm Lebewohl sagen, entsagen, Dem. 19, 248, vgl. 5, 22. 21, 39; gew. mit dem Nebenbegriffe des Verachtens. – Das part. ἐῤῥωμένος ist oben bes. angeführt. – Vgl. noch ῥώομαι.
-
4 ἐξοικειόω
A appropriate, assimilate,μένε μέχρι -ειώσῃς σεαυτῷ καὶ ταῦτα, ὡς ὁ ἐρρωμένος στόμαχος πάντα -ειοῖ M.Ant.10.31
, cf. Sor.1.46 ([voice] Pass.):—[voice] Med., appropriate,χώραν Str.4.1.8
; conciliate, win over, Id.5.4.12;ἀνθρώπους μεταδόσει Id.2.3.4
, cf. J.BJ1.8.9;ὄχλον εἴς τι Ph.2.529
.2 [voice] Pass., ἐξοικειοῦσθαί τινι adapt oneself to one, Plu. 2.649e.II reduce to its proper nature, Gal.14.298.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξοικειόω
-
5 ῥώννυμι
ῥώννῡμι, Hp.Alim.2; [full] ῥωννύω, Ti.Locr.103e, Gal.6.581: [tense] fut. ῥώσω ([etym.] ἐπιρ-) Plu.2.9e: [tense] aor.Aἔρρωσα Arat.335
, Plu.Pomp.76, ([etym.] ἐπ-) Hdt.8.14, Th.4.36:—[voice] Pass.,ῥώννῠμαι Plu.Rom.25
, Cor.24, etc.: [tense] fut.ῥωσθήσομαι Apollod.1.6.3
, ([etym.] ἐπιρ-) Luc.Somn.18: [tense] aor.ἐρρώσθην Th.4.72
, Pl.Phdr. 238c, ([etym.] ἐπ-) S.OC 661: [tense] pf. ἔρρωμαι (v. infr.):— strengthen,τροφὴ ῥώννυσι Hp.
l.c.; ῥ. τὰν ψυχὰν ποτ' ([etym.] πρὸς)ἀλκάν Ti.Locr. 103b
; ὁρμάν ib.e;τὰς πόλεις Plu.Per.19
: butII mostly in [tense] pf. [voice] Pass. (with [tense] pres. sense) ἔρρωμαι, and [tense] plpf. ἐρρώμην (as [tense] impf.):— have strength or might,γέροντές ἐσμεν κοὐδαμῶς ἐρρώμεθα E.Heracl. 636
;ἐρρῶσθαι τὴν ψυχήν X.HG3.4.29
; soἐρρώσθη χρήμασιν Plu.Publ. 23
.2 to be eager, enthusiastic, glossed by προθυμεῖσθαι, Cratin. 411;ἔρρωντο ἐς τὸν πόλεμον Th.2.8
, cf. 8.78, 4.72: c. inf., to be eager to do,ἔρρωτο πᾶς ξυνεπιλαμβάνειν Id.2.8
, cf. Lys.13.31, Pl.Smp. 176b.3 to be in good health, Th.7.15: freq. in imper. ἔρρωσο, farewell, the usual way of ending a letter, as in X.Cyr.4.5.33, and at the close of Pl.Ep.1, 2, and 10;ἔρρωσο πολλά Men.Georg.84
;ἔρρωσθε Id.Pk.50
; alsoφράζειν τινὶ ἐρρῶσθαι Pl.Phd. 61b
, D.18.152, 19.248;εἰ ἔρρωσαι.. καλῶς ἂν ἔχοι, ἐρρώμεθα δὲ καὶ αὐτοί PPetr.2p.27
(iii B.C.);εἰ ἔρρωσθε εὖ ἂν ἔχοι IG7.413
(Oropus, Senatus consultum, i B.C.), cf. SIG768 (Epist. Aug.).4 freq. in part. ἐρρωμένος (q.v.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ῥώννυμι
См. также в других словарях:
ρώννυμι — και ῥωννύω ΜΑ 1. παρέχω δύναμη, ισχύ, δυναμώνω, ενισχύω 2. (η μτχ. παθ. παρακμ. ως επίθ.) ἐρρωμένος, η, ον ρωμαλέος, σθεναρός, σωματώδης αρχ. 1. έχω καλή υγεία, υγιαίνω 2. (το β εν. και το β πληθ. πρόσ. προστ. μέσ. παρακμ.) ἔρρωσο και ἔρρωσθε… … Dictionary of Greek
αιτιατική πτώση — Η πτώση που δηλώνει το πρόσωπο ή το πράγμα στο οποίο κατευθύνεται η ενέργεια του υποκειμένου. Τη μεταχειριζόμαστε όταν απαντούμε στην ερώτηση «ποιον;» ή «τι;». Π.χ. «Ποιον θέλεις;» «Τον Κώστα» ή «Τι ξέχασες;» «Τον αναπτήρα μου». Η α.π. έχει… … Dictionary of Greek